Slide1

Egyszer történt régen valahol egy tanteremben, ahol az egy diák igen unott fejjel hallgatta tanárja előadását.


A professzor ezt észrevette, és a következőképpen cselekedett. Az asztaláról felemelt egy másfél literes üveget, ami félig töltött vízzel. A diák ásított egyet és rögtön arra gondolt, hogy most jön a szokásos “félig tele / félig üres” unalmas története.

A professzor viszont rámosolygott, és megkérdezte:
- Mennyire nehéz ez a fél üveg víz fiam?
Gyorsan utánaszámolt a fiú, és rávágta:
- Nagyjából 80 dkg, tanár úr.


A professzor rábólintott, és megkérte, hogy álljon fel és tartsa meg az üveget előre nyújtott kézzel. A teremben mindenki elnémult, és az összes szempár a diákra szegeződött. Miközben tartotta, a professzor ismét megkérdezi a súlyát.

- Na, hogy bírod fiam? - érdeklődött a tanár.

- Gyerekjáték, tanár úr! - mosolygott elégedetten a fiú.


Teltek a percek, a teremben még mindig síri csend volt. A professzor is türelmesen nézte, ahogy az előre tartott kéz öt perc után elkezdett remegni. Mikor megkérdezte újra:


- Még mindig olyan könnyű az a fél üveg víz, fiam?
- Mááár sokkal nehezebbnek érzem, mint az elején - pislogott a diák nem túl őszinte mosolyával.

Eltelik tíz perc, a fiú homloka gyöngyözni kezdett, a keze már zsibbadt, a válla sajogott. A professzor végül utoljára is megkérdezi: 


- Még most is ugyanolyan nehéz ez a fél üveg víz, mint az előbb? - érdeklődik a professzor.


 A fiú épp rá akarja vágni, hogy ”legalább egy tonna”, de a professzor megköszöni a segítségét, a diák pedig visszaül a helyére és fel le mozgatja remegő vállát.

A professzor leteszi az üveget, és így folytatja:

 - A víz súlya, jelen esetben elhanyagolható kérdés. Minden attól függ, mennyi ideig kell tartanod. Ha csak egy percig, könnyű. Ha egy órán át kellene tartanod, talán el is ájulnál. Egy napig, vagy egy hétig pedig a világon senki nem lenne képes tartani. A víz súlya soha nem változik, de minél tovább kell megtartani, annál nehezebbé válik.

A mindennapi életben a stressz, az aggódás, a szorongás is épp ilyen, mint ez a fél üveg víz. Kis idő alatt nem történik semmi különös, könnyen elbírsz vele. Aztán amikor már sok ideig hordozod, elkezdesz kifulladni, végül másra nem sem tudsz gondolni, csak ezen kattog az agyad. Végül nem bírod tovább, és a kis súly is maga alá temet. Észre sem veszed, és belerokkantál.

Ezért is nagyon fontos elengedni a gondjainkat. A gondok nem mások, mint megoldandó feladatok. Ha ezt megérti valaki, a nap is jobban fog sütni, és a virágok is illatosabbak lesznek. Ami megoldható azt meg kell oldanunk, ami nem, azt pedig el kell engedni.


Esténként tegyünk le minden terhet, és pihenjünk.

Ahogy Buddha sok - sok éve találóan fogalmazta meg:

“ Teljesen mindegy milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újra kezdhetsz...”

             

0
0
0
s2smodern
powered by social2s