Slide1

Mai éjszakám elég rémisztő volt. Arra ébredtem, hogy valami mozog az ágyamban. Megapánik ezerrel, gyorsan villany, és el sem tudom mondani mit éreztem abban a pillanatban.  Nem láttam semmit.  Kicsit körbe néztem, mikor is az ágy alatt farkasszemet néztem egy termetes gyíkfélével. Nem tudom ki ijedt meg jobban, én vagy ő.

Hihetetlen gyorsan erőt vettem magamon, és próbáltam a heves szívverésemet kicsit csillapítani. A pánik lassan kezdett elmúlni, és közben  elkezdtem kitessékelni frissen szerzett barátomat. Szerencsétlen úgy meg volt rémülve, hogy fel alá szaladgált a padlón. Kb. 10 perc kellett még sikerült újra egyedül maradnom. Visszaaludni már nem nagyon bírtam az izgalomtól, és elkezdtem a plafont szemlélni. Természetesen most szigorúan villany mellett.
Azon gondolkodtam, hogy "normális" helyzetben, ijedtemben tuti megöltem volna. De mikor egymás szemébe néztünk, akkor tudatosult bennem valami, hogy ez a helyzet most más. Szerencsétlennek ugyanannyi joga van élni, mint bárki másnak. Nem rossz szándékkal érkezett, pusztán eltévedt. Nem akart õ semmi rosszat.
Itt elindult valami bennem a hozzá hasonló teremtményekkel szemben.

 

Abból tudtam, hogy ma péntek van, hogy "ellepték" a turisták a partszakaszt... Nem voltak sokan, de a szokásosnál több embert láttam.
Minden nap egy hatalmas gyaloglással kezdtem a reggelt az élelem, és egyrészt az egészségem miatt is. Itteni idő szerint kb. 10h lehetett. Az időt, napok óta nem követem. Csak világos, és sötét létezik jelen helyzetben. Akkor alszom, ha álmos vagyok, és akkor eszem, ha éhes. Valahogy nem érdekeltek a kötelező dolgok.

Azt hiszem ma felfedeztem az egyik törzshelyemet az időszakaszra nézve... Csak én lehettem ennyire hülye, hogy eddig nem láttam. A  legközelebbi hely volt szerény szállásom közvetlen közelében. Kiszúrta a szemem...
Igazi "hanyag" elegancia, minden úgy nézett ki, ahogy ki kell néznie. Olyan egyszerű volt, hogy az már maga a volt a tökéletes.
Belépésemkor papucs le, és az itteni illedelmes köszöntést, "tenyér össze meghajolni-t" alkalmaztam.
Éreztem, hogy ez a hely különleges, és itt még sok minden fog velem történni. Lehet bután hangzik, mivel ez egy tengerparti bár szerű valami, de akkor is ezt éreztem. Lehet csak gondolatok fognak bennem tisztulni, de az is pont elég.
Egy 60-65 év körüli nagymama stílusú néni fogadott, akin tisztán látszott, hogy megtisztelve érzi magát a helyi köszönésemet alkalmazva. Értékelte, hogy európai létemre így üdvözlöm.
Egy 23-25 év körüli helyi lány volt a vendéglátóm, aki szintén mosolyogva köszönte, hogy nem egy „hellót” dobtam neki. Látszott rajta, hogy szívből végzi a munkáját, őszintén mosolyog, és nekem már ez nagyon szimpatikus volt. Fontosnak tartom az ilyen hozzáállást az élet minden területén.
 
Rajtam kívül senki nem volt a helyen.
Leülve a pulthoz, kezdtem a napot egy mangó shake - el. Mivel itt minden friss gyümölcsből készül, hihetetlen mennyire jó íze volt az elkészített nedünek. Már az első korty után éreztem, hogy ezt nem szabad csak úgy letolni. Bár majd meghaltam, olyan szomjas voltam, de átjárattam az ízeket minden porcikámban. Kiélveztem minden pillanatot.
Mivel fogalmam sem hány óra van, azt sem tudom reggelizni vagy ebédelni fogok. Sok választásom nem volt, mivel csak pizzát készítettek. De úgy éreztem, hogy ez most tökéletes lesz. Pont erre vágytam. Nem volt erőm bemenni a faluba se más élelemért.
Nem tudtam, hogy milyen pizzát készíthetnek itt, de igazából nem is vártam semmi extrát. Meglepetésemre az elején fogadó nagymami volt a pizza szakács.
Kortyolgatva az italom, nem agyaltam semmin, csak hagytam, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell.
A háttérben közepes hangerőn zene szólt. Épp Elvis Presly nyomta a Ghetto c. remekművet. A következő számra már borsózott a hátam. Nem mintha a Ghettora nem így lett volna. Régi nagy kedvenc... De pont itt, pont most?

Indulásom előtt összeállítottam egy válogatást, amit legfőképpen az utazás alatt terveztem hallgatni. Nagyon alaposan kiválogattam mindent, csak a számomra tökéletes zenékre mentem. A következő remekmű  ami megszólalt e különleges helyen, ez volt otthoni válogatásom első dala...


„The Mamas & The Pappas – California Dreamin”


Gondolhattam volna, hogy pusztán véletlen, de már megtanulhattam volna, hogy véletlenek nem léteznek. Minden apróság, ami történik az életünkben van valamiért, csak általában sokszor átsiklunk felette. Minden összefüggésben van mindennel, csak sokszor nem tudjuk, vagy nem akarjuk megérteni
Elmerülve a gondolataimban, bambultam ki a fejemből. Közben elkészült a pizzám is. A Mamika csoszogott ki vele köntösben, mezítláb, fülig mosolyra állt a szája. Már mikor közeledett, abból lehetett érezni, mennyire szívből készült az étel. Meglepetésemre egy tökéletes látvány fogadott. Pont ahogy szeretem. Hajszál vékony tészta, friss fűszer növényekkel. Semmi extra, csak mozzarella. Ez most így volt  tökéletes...
Egy darabig csak néztem, és már az első falat után éreztem minden szeretetet és oda adást, amit beletettek. Ettől volt igazán tökéletes, ez volt a lehető legjobb fűszer, amit kaphatott.

Pár perc elteltével megjelent egy 40 év körüli európiai férfi a barátnőjével, vagy feleségével. Lényegtelen… A lényeg csak ezután jött. A faszin látszódott az igazi "ki vagyok én turista" stílus.
Az igazi megdöbbenés akkor fogadott, mikor szerencsétlen lány nem értette mit szerettek volna kérdezni. Próbált ő mosolyogva kommunikálni angolul, de az ürge minden ok nélkül elkezdett vele ordibálni németül. Segítettem a lánynak, hogy csak azt kérdezik, hogy elfogadják e a stílusosan lebegtetett American Express Gold kártyát. Mivel itt nem igazán jellemző ez a fizetési mód, az álompár anyázva távozott.

Teljesen kész lettem ettől a viselkedéstől... Én arcomról égett a bőr. Általában kerülöm az ilyen turistákat útjaim során, de nem lehet nem összefutni velük bármerre is járjunk. A turista az az ember, aki élvezi, ha a helyi kultúra kiszolgálja őt. Az utazó elfogadja a helyi kultúrát, alkalmazkodik hozzá, és egyáltalán nem akarja megváltoztatni.


Szerencsétlen helyi lányon nagyon látszott a megalázottság. Totál illedelmesen próbálta volna elmondani, hogy beszél angolul, de a német nyelvet nem érti.
Ezt végigszemlélve döbbentem rá, hogy pusztán a viselkedésünkkel, hogy meg tudunk bántani embereket.
Miért kellene beszélnie németül egy ilyen kis helyen bárkinek is a helyiek közül.
Én is maximálisan megértetem magamat. Pusztán azzal, hogy mosolygok és tisztelettudóan próbálok kommunikálni. Ez a minimum! De ez az élet minden fázisára is mennyire igaz. 
Emberséggel sokkal több mindent el lehetne érnünk, mint bármilyen más eszközökkel.
Azzal, hogy emberek maradunk, tiszteljük mások szokásait, hegyeket tudnánk megmozgatni. Lehet, hogy egy American Express - el megvehetünk igen sok kelléket, de tiszteletet egész biztos nem.
Tanulságos kis felismerés volt ez nekem, sok mindenre rávilágított.
Lehet valaki 1USD a zsebében is csodálatos ember, míg valaki milliókkal is egy senki!

Pizzám elfogyasztása után bementem a Mamihoz, hogy megköszönjem neki ezt a csodás étket. Elkezdtünk beszélgetni. Õ csak Thai nyelven mondta a magáét, de mégis úgy éreztem, hogy minden szavát értem. Szerintem érezte rajtam miért is vagyok itt... Nem átlagos „turistaként” tekintett rám.

A mai relaxom nagy részét a szállásom melletti medencében töltöttem. Mozgásként úsztam pár kanyart. Utána már csak bambultam a semmibe a tenger irányába... Arra lettem figyelmes, hogy megjelenik többször egy rigóhoz hasonló madárpáros. Valószínű inni szerettek volna az édes vízből, de nem igazán mertek közelebb jönni. Figyeltem őket sokáig, és szerintem érezték rajtam, hogy nem kell félniük. Pár perc múlva már tőlem pár centire habzsolták a vizet.
Jó volt érezni a bizalmukat, amit pár mp-es dalolással jutalmaztak meg. Komolyan mondom megható volt. Közben a semmiből előjött egy gekkó termetű színes faj is. Itt ugye ezen gyíkfélék igen megszokottak mindenfelé. Az éjszakai akció után ez törpének tűnt. Bambultuk sokáig egymást. Nekem nagy felismerés volt, hogy az õ világuk is ugyanolyan fontos, mint bármi másé. De ahogy ő jött, később el is tűnt.

Jó érzés volt, hogy az a madárpáros vissza - vissza járt inni ismerkedésünk után is. De csak oda ahol én voltam. Nem sokan voltunk, de mindig mellém repültek... Csodálatos érzés öntött el. Kis dolgok, de mégis hatalmasak.
Minden nap, egyre jobban kezdtem ráhangolódni az itteni eseményekre, illetve a természet minden csodás pillanatára.
Előtte nem igazán foglalkoztattam az ilyen „apró” történésekkel.

Mekkora igazság, hogy egy hatalmas sivatag is apró homokszemekből áll, illetve az óriási tenger ereje is vízcseppekből tevődik össze.

A mi életünkben sincs ez másképp. Apró rezzenések, történések, gondolatok, érzések következményei vagyunk.
Ahol most vagyunk, pusztán az is gondolkodásunk eddigi eredménye...

0
0
0
s2smodern
powered by social2s