Slide1

Soha nem sejtettem, hogy egyszer majd meg kell tanulnom, hogyan kell élni, és hogy léteznek a világlátásnak olyan különleges szabályai és módszerei, amelyeket el kell sajátítanom, mielőtt egyszerű, boldog és elégedett életemre ráébredhetnék…

Átlagosnak indult a mai reggel. De az eddig eltöltött ittlétből megtanultam, hogy nincsenek átlagos napok...
J.héten kezdődik a meditációs időszak. Azon igyekezettel indultam el ma, hogy megkeresem erre a megfelelő helyszínt. Igazából fogalmam sem volt merre induljak.
Az erdő nyugati részén napokkal ezelőtt felfigyeltem egy sziklás részre. Nem vagyok egy hegymászó típus, főleg nem mezítláb.

De valahogy nagyon hívott az a hely...

Kb. 30 perces bénázásom után felértem arra a magaslatra, ahol egy csodálatos látvány fogadott. Egyedül voltam. Egyedül, önmagammal.
Csak a madarak daloltak az erdő mélyéről, és a tenger pofozta haragos hullámaival a sziklák oldalát.
Éreztem, hogy ez az a hely... Ez az a hely, ahol sok - sok időt fogok még tölteni az elkövetkező időszakban.

Lefelé menet egy másik irányt céloztam meg a part felől. Láttam, hogy sekély a víz, ezért megkockáztattam keresztülvágni a szakaszt.
Térdig érő langyos, hullámzó vízben, kb. 1 km hosszan tartott az út. Érdekes látvány volt a tenger élővilága, ahogy a kis rákok neki-neki úsznak a lábamnak.
Távolból helyi halászok indultak kivetni a hálójukat, bízva a nap sikerében.
Fura volt az ég. Olyan haragos. Vörös - narancssárga színárnyalata viharra utalt, de végül nem lett belőle semmi.

Visszaérve a partra ma elhatároztam, hogy testemet is ápolom kicsit. Mivel a héten nem igazán mozogtam, minden csontom elég merevre dermedt.
Nézegettem a napokban thai masszázs lehetőségeket a területen. A parton kb 5 helyen művelték ezen mesterséget.
Otthon rendszeresen járok, és pontosan tudtam, hogy most pont erre lesz szüksége megtört testemnek.
Gyalogolva, már a másodikat is elhagyva elértem egy helyhez. Nyitott kis vityilló volt, telepakolva ősi keleti dolgokkal, helyi stílusban.
A muzsika hívott be... Buddha jellegű zene szólt...

És milyen jól tettem, hogy így döntöttem... Nem éppen egy átlagos, otthon megszokott, fiatal Thai masszőr fogadott.
Kb. 60 éves lehetett a hölgy. Illedelmesen köszöntem, ő ezt viszonozta. Füstölőt gyújtott, megmosta a talpam, és hasra feküdtem.
Apropó talp... Sok mindennek utánanéztem idejövetelem előtt, annak is, hogy itt elég illetlenség a talpunkat mutogatni.
De tegnap vacsoránál tudatosult bennem, hogy ezt mennyire komolyan is veszik.

4 fiatal turista, szájukban lógó cigarettával, ültek a mellettem lévő asztalnál.
Majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy két helyi fiú rohan az asztalhoz, és nagyon mutogatnak nekik valamit.
Később derült ki, hogy az egyik fiú feltette a lábát a székre, pont szembe a személyzettel. Egyből jelezték nekik, hogy ez itt nem szokás, illetlenség.
Ebben az étteremben nagyon vidám személyzet volt. Nem mintha máshol nem lett volna  az....
Szimpatikus volt nagyon a hely, és az ételek is isteniek.
Az egyik felszolgálóval már - már baráti viszony alakult ki. Pár nap után észrevette, hogy nem éppen egy átlagos "turista" vagyok.
Elmondása szerint a helyiek is beszéltek már rólam, hogy milyen céllal vagyok itt.
Mikor neki is próbáltam elmondani, miért is érkeztem a szigetre nagyon megörült. Illedelmesen bemutatkozott, és jót mosolygott, mikor a becenevemet mondtam neki.
A Zsoltot képtelen volt kimondani. Nem tudtam elképzelni mit nevet, csak utána értettem meg.
Őt Filo-nak hívják, és mikor kimondtam, hogy Pirok, ezen kacarászott. Valószínű szójátékozott gondolatban.
Egyszercsak hirtelen elszaladt, és két pohárral a kezében tért vissza. Az egyiket átnyújtotta, és valamit mondott helyi nyelven, majd koccintottunk.
Nem tudom mit ittam, de nem igazán hasonlított egyetlen általam ismert italra sem. Viszont jó érzés volt ez a gesztus...

De kanyarodjunk vissza a masszázsra. Abban biztos voltam, hogy nagyon jót fog tenni, de abban nem hittem, hogy ennyire.
A hölgy egész biztos, hogy ezt a tevékenységet profi szinten sajátította el anno. Olyan pontokat talált meg rajtam, amit ha megnyomott, azt hittem lebénulok.
Ezt nem rossz értelemben mondom, mert akkor ugyan nagyon fájt, de utána olyan szintű lebegésben volt részem, mint még soha életemben. Minden porcikámat mintha kicserélték volna, és ezzel együtt a lelkem is elkezdett mosolyogni...
A végén tisztelettel meghajolva megköszöntem neki, és tudtam, hogy egész biztos fogunk még találkozni.

1 hét elteltével kezdem úgy érezni, hogy "itthon" vagyok. A helyiek befogadtak, sokat susmognak ugyan a hátam mögött, de tudom hogy ilyenkor a magasságom a téma:)


Holnap hétfő. Valószínű, teljesen kiürül s partszakasz.
J.hétre terveztem egy felfedezőtúrát az erdő mélyén, ahonnan jönnek azok az iszonyat fura hangok...

0
0
0
s2smodern
powered by social2s